Bemutató:
Szegedi Nemzeti Színház
Írta: THURÓCZY KATALIN
-ZENÉS MESEJÁTÉK KÉT RÉSZBEN-
Prága városában börtönben ül az ifjú Hunyadi Mátyás barátaival, az olasz humanista Jacopo Bardi-val, a Hollóval, a Lóval és hűséges szolgálójával, Andulkával a cselédlánnyal. Nagy az izgalom, amikor megtudják, hogy Magyarországról követség érkezett a városba. Találgatják, vajon mi lehet a célja, hiszen mindannyian tudják, hogy Budán a nemesség királyválasztásra gyűlt össze. A rabok a Holló segítségével bepillantanak a jövőbe: vajon mi történne, ha Mátyás lenne a király? Így elevenednek meg a színpadon a jól ismert Mátyás mesék.
Mátyás király népszerűsége évszázadok során más-más formában fogalmazódott meg. Galeotto Marzio és Janus Pannonius írásaikban szólnak arról, hogy a király hőstetteiről dicsőítő énekeket írtak.
A Mátyás-kultusz elterjedése, a szó szoros értelmében vett népszerűsödése a Jagelló-korban történt. Mátyás halála után az írástudók, oklevélmásolók maguk véleményeképp leírják: „meghalt Mátyás király, oda az igazság”. A 16. század óta nagyon sok feljegyzésben megtalálható szólás később is természetes része maradt közgondolkodásunknak.
Az igazságos Mátyás alakja a reneszánsz uralkodó képével összhangban van, hiszen Bonfini tudósításai szerint szegények, koldusok is elébe járulhattak, és a király szívességekből, bőkezűségből soha ki nem fogyott.
A 16. századi krónikások, Benczédi Székely István, Heltai Gáspár történetírása is a megszépítő messzeségből csak a dicsőíteni valót hangsúlyozza.
Heltai szól először arról, hogy Mátyás király álruhában járta az országot a valóság megismerésétől hajtva, mert „Igen okossággal vigyázó ember is vala Mátyás király”.
A szájhagyományban élő, 19-20. századi Mátyás-mondák, anekdoták általános sajátossága, hogy Mátyás maga győződik meg az igazságtalanságról, törvénytelenségről, és bünteti meg a rosszat, illetve találja meg a jó szándékú, segítőkész embert, akit aztán magához emel, udvarába hoz.
A rendező gondolatai:
Ahogyan már évszázadok óta folytonosan alakultak, változtak a történetek, úgy változott az eredeti szövegkönyvhöz képest előadásunk példánya is. Rendezőként úgy alakítottam a szöveget, hogy néhány történetet kiszedtem vagy áthelyeztem, helyenként új párbeszéddel egészítettem ki, aszerint, hogy mit szeretnék az előadással megmutatni a gyermekközönség számára. Előadásunkban az igazság keresése a legfontosabb szervező erő. A történetek érthető és játékos színpadra állításán kívül fontos, hogy a zenék, dalok és a látványvilág harmonikus egészet alkotva varázsolják el a nézőket. A színészek pillanatok alatt változnak egyik karakterből a másikba, hangsúlyozva a színház illúzióteremtő erejét.
Barnák László