Száll a kakukk fészkére

 

 

Produkciónk Ken Kesey már kultikus alapművé vált regényének táncszínpadi adaptációja. Egyrészt a történet helyszínéül szolgáló elmegyógyintézet életét, mint realitást ismerjük meg, másrészt egy mélyebb jelentéssel szembesülünk: a diktatúrák működésének mechanizmusával. Azzal a végtelen gonoszsággal, cinizmussal, amivel a mindenkori hatalom az embereket manipulálja, kiszolgáltatottá teszi. A történetben az elmegyógyintézet Főnénije, Ratched nővér a hatalom megtestesítője, aki igen eredményesen szorítja be az általa megszabott keretekbe osztályának ápoltjait. A gépezet működtetéséhez kegyetlen ápolók és „gyógymódok” – mint például az elektrosokk – segítségét veszi igénybe, de legerősebb eszköze: a személyisége. A különböző egyéniségű, hátterű, kényszerűségből vagy önkéntesen az Intézetben élő ápoltak egyaránt engedelmeskednek neki. Azok sem menekülnek el, akik megtehetnék! Vajon miért? Nem érti ezt McMurphy, a fegyenc sem, akit kivizsgálásra az Intézetbe szállítanak. Ő eleinte csak büntetése megúszására játszik, de megismerve, átérezve társai helyzetét, sorsát, a hangadójukká válik. Megpróbálja felrázni őket a mérhetetlen apátiából. Elér kisebb-nagyobb sikereket, de amikor fizikálisan is rátámad Ratched nővérre, elbukik. Társai közül egyedül a félvér indián Bromden, avagy Serteperte Főnök érti meg, aki megvalósítja McMurphy tervét: megszökik. Sugallva, hogy – még ha áldozattal is jár – érdemes lázadni az embertelenség ellen, vissza lehet nyerni az emberi méltóságot.

Előadásunk a történet ma is érvényes üzenetét kívánja közvetíteni a tánc, a mozdulat univerzális nyelvén.

Néhány éve épp a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón indult el társulataink együttműködése. Kuriózum, hogy ebben az évben a házigazda Pécsi Balett a nagyszínpadi bemutatóját a jubileumi fesztiválra időzítette; kíváncsian várom a Vincze Balázs kollégám koreográfiájában és Vidákovics Szláven rendezésében megvalósuló táncszínházat. A Pécsi Balett előadásainak művészi erejét és a táncművészek kiemelkedő karakterformáló képességét ismerve bizonyára egy újabb nagyhatású produkció születik. Ken Kesey regénye kiváló alapanyag.

Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója

 

Fotó: Tóth László