Búcsúzunk Ágoston Edith magánénekestől
Gulyás Dénes operaigazgató személyes hangú írásával köszön el a Pécsi Nemzeti Színház egykori magánénekesétől.
Pályáját az 1957-58-as évadban, az egri Gárdonyi Géza Színházban kezdte operettszerepekkel. A következő szezontól a debreceni Csokonai Színház operatagozatának volt tagja. Néhány kisebb prózai szerepet is eljátszott. 1963–1987 között a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese volt. Főként koloratúr- és szubrettszerepeket énekelt, pályája vége felé több drámai szoprán alakot is emlékezetesen megformált.
„Ágoston Edith (1934-2021) halálára
Szomorú, hogy megint eltávozott valaki, aki sokat tett a műfajért, a színházért, a tehetségével, odaadásával, és sok évtizedes munkájával, amely munkát ő bizonyosan inkább érzett ajándéknak, lehetőségnek, a csodák tolmácsolásának, mint munkának. Nekünk pedig örülnünk kell, hogy így volt, hogy közöttünk volt, hogy művészetével emlékezetessé tette napjainkat. Szerepek sora - több mint negyven - mind egy-egy útjelző, mely életét, pályáját övezte. Olyan útjelzők ezek, melyek nem csak őt irányították, tartották a helyes, de nem könnyű úton, hanem azokat is, akik estéről-estére, szerepről-szerepre vele voltak a színpadon, és azokat is, akik miatt a függöny felgördül. Igen a darabból, zenéből, melyet ő tolmácsolt mindenki meríthetett kedve szerint. A csodák átadása valóban nem munka, hanem kiváltság annak, aki a csodák terhét, az átadás felelősségét viselni képes a tehetségével, művészi elszánásával, kitartásával. Mert komoly felelősség átadni mindazt, amivel a Teremtő megajándékozott minket, legyen szó művészetről, vagy bármi más, Tőle kapott feladatról. Meggyőződésem, hogy a legfontosabb dolgunk ez. Az útjelzők - kedves Edith - most is, a küszöbön túl, az ajtó másik oldalán is jelzik, mutatják neked az utat. Tudom, hogy az út végén - ha van egyáltalán ennek az útnak vége - valami szépség, jutalom és fény vár Rád.
Köszönettel kíván Neked jó utat: Gulyás Dénes”