Koldusopera a Pécsi Nemzeti Színházban

Immár hatodik alkalommal dolgozik a Pécsi Nemzeti Színházban Bozsik Yvette. Rendezései mind mérföldkövek a pécsi teátrum életében.

2025. februárjában a sokoldalú balladai mű, a Koldusopera rendezőjeként találkozhat vele a publikum.

Hogyan esett választása a Koldusoperára? 
A Koldusopera az egyik legnagyobb zenés remekmű, melyet régóta szerettem volna megrendezni, ezért nagyon megörültem Lipics Zsolt igazgató úr felkérésének.
Bertolt Brecht és Kurt Weill műve egyszerre opera, musical, operett és mindezek paródiája. Témája pedig minden korban és mindenféle társadalomban egyszerre aktuális, zsigerig hatoló.

Rendezéseiben mindig nagyon erős a választott téma korunkra vetítése. Világlátása meglehetősen rezignált, ugyanakkor kritikus is. Miben lát feloldozási lehetőséget az emberi gyarlóságokra?
Az emberi gyarlóságra csak a szeretet lehet a feloldozás. Persze nem a hollywoodi filmekben látható szeretet, hanem amelyiknek első lépése a sok belső munkát igénylő önszeretet, amely aztán a többi emberre is kihat. Brecht hősei nem szeretik magukat, és egymást sem, a halál szürkezónájában várakoznak, mint koldusok a mai nagyvárosok utcáin, mégis a főhős a mű végén egy isteni tollvonással kegyelmet kap, és visszajöhet a halál kapujából. A kegyelem nagyon fontos állapot, ott van benne a szeretet és a béke is, amelyre nagy szüksége van a mai emberiségnek is. Így Brecht Koldusoperájából is lehet optimizmust és feloldozást kapni.

A Koldusopera ebből a szempontból valóban tökéletes választás. Mi lesz a sajátos „ BozsikYvette-s” benne?
A darabban ott van minden, amitől jó lehet egy előadás, csak erőteljes vonásokkal kell megrajzolni. Közel áll az én világomhoz is az abszurd színház, a humor, a dráma, a nézővel való intenzív kommunikáció, és a Brechtre oly jellemző elidegenítő effektusok. Brecht nagyra értékelte a kínai színjátszást, ami szintén közel áll hozzám, ahol az erőteljes gesztusok és rituálék nagy szerepet kapnak, a színészek archetípusokat alakítanak, és nem érzelmileg, hanem mesteri technikával vannak jelen a darab folyamatában, a színjátszásban. Brechtet játszani nagy kihívás, de egyben nagy önismereti utazás a színészek számára, mindennek a színét és a fonákját is el kell tudni játszani.

Hogy dolgozik együtt a koreográfus és a rendezői énje egy ilyen nagyívű zenés produkcióban?
Gördülékenyen, és ebben kiváló társam Gombai Szabolcs, társulatom táncművésze, aki az előadás koreográfus munkatársa és játékmestere, vele már szavak nélkül, rezdülésekből érezzük egymás gondolatait, szándékait. Természetesen nagy hangsúlyt kap a mozgás, és nem csak tánc formájában, hanem a színészek és a kórus groteszk mozdulataiban is. Az előadásban nagyon fontos a színészek szélsőséges játéka, és a játék valódi öröme. Már az eddigi próbák alapján úgy érzem, remek alakításokat fog látni a közönség.

Már öt alkalommal rendezett a Pécsi Nemzeti Színházban. Ismeri a társulatot, könnyű volt-e a szereposztás? Van-e valami különlegesség a szereposztásban?
Hatodik alkalom lesz, két koreográfiát és három rendezést készítettem eddig a Pécsi Nemzeti Színházban, valamint szerepeltem is a Pécsi Balettel közös produkcióban, a Zorbában. A szereposztással nagyon elégedett vagyok, a színészekkel összhangban, és termékenyen dolgozunk. Kiemelt szerepet fog alakítani Uhrik Teodóra, a Nemzet Művésze, Kossuth-és Liszt Ferenc-díjas, Érdemes művész, aki a Pécsi Nemzeti Színháznak és a Halhatatlanok Társulatának is örökös tagja. Valamint szerepelnek a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművész-növendékei is, így több nemzedék találkozik majd a színpadon, de Brechtre az is jellemző, hogy minden szereplőnek megvan a maga fontos pillanata az előadásban.

Tavaly ünnepelte a Bozsik Yvette Társulat 30. születésnapját. Fantasztikus 3 évtized, táncosként, koreográfusként, névadó vezetőként a hazai és a nemzetközi színtéren egyaránt. Hogy látja a társulata jövőjét? 
Nehéz hosszútávra tervezni, nem is szoktunk, mindig arra fókuszálok, ami éppen van. Következő bemutatóink az évadban a Jancsi és Juliska lesz április 18-án a Nemzeti Táncszínházban, és ugyanott mutatjuk be a Nemzeti Táncszínház felkérésére az Egy gésa emlékiratai című szólómat május 9-én a 25. Budapest Táncfesztivál keretében. Emellett a társulatom táncművészei sokat szerepelnek az Operettszínházban a rendezéseimben, nem csak táncosként, hanem színészként is. Legutóbbi bemutatónk, a Körforgás fontos lépés volt a társulatom életében, mivel ebben a produkcióban a táncosok maguk koreografálták a szólóikat, amely mindenki számára belső munka is volt, így először minden szereplővel külön próbáltam az összpróbák előtt. A Körforgást legközelebb március 8-án játsszuk a Nemzeti Táncszínházban.

Sokfelé dolgozik: koreografál, rendez, társulatot vezet, tanít is. És hát nem utolsó sorban anya és feleség. Miből nyeri erőforrásait mindehhez a sok felelősségteljes feladathoz, vállaláshoz?
A magánéletemben is a jelenben létezem és nem azzal foglalkozom, hogy mi lesz, hanem az aznapi munkával, a családdal, a pihenéssel. Boldog vagyok, hogy újra táncolok, feltölt a tanítás, a fiatalokkal való kapcsolódás, büszke vagyok a fiaimra - Milán Egerben, az Eszterházy Károly Egyetemen filmrendező szakos, Mirkó a Táncművészeti Egyetem moderntánc előkészítőjén tanul, és rendszeresen tornázik. Ez a büszkeség hálával és energiával tölt fel minden nap. Kertes házban élünk, vannak kutyáink, macskáink, kacsáink, tyúkjaink, szeretem a velük való mindennapos foglalatoskodást is.

Zábrádi Mariann

Fotó: Horváth Judit