„Százszor is újratervezünk, ha kell”

Lipics Zsolt már több mint húsz éve a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja volt, amikor 2020-ban indult a teátrum igazgatói posztjára kiírt pályázaton. Vezetése alatt a Covid-járványt és a jelenlegi gazdasági körülmények miatt kialakult nehézségeket is sikeresen átvészelte az intézmény. Az igazgató büszke a társulatára, és a nehézségekért kárpótolja a folyamatos telt ház és a hűséges pécsi közönség.

Színészi pályája első tíz évét a Kaposvári Csíky Gergely Színház társulatánál töltötte, és testközelből élhette át, hogy milyen egy színháztörténetileg is legendás intézményben dolgozni. Az ott tapasztaltakat tudja kamatoztatni a Pécsi Nemzeti Színház vezetőjeként?

A szakmai gyakorlatomat a Katonában töltöttem, majd egy év szegedi kitérő után még sikerült elcsípnem a legendás kaposvári évek végét. Mindig nyitott szemmel jártam, de akkor, pályakezdőként a színház működését lentről felfelé néztem, a fókusz azon volt, ami a színpadon és a próbateremben történt. Amióta már nem csak színművész vagyok a pécsi színházban, hanem vezető is, más perspektívák is fontosak. Most már pontosan tudom, amit színészként akkor még nem érthettem, hogy miért úgy döntött Babarczy László vagy Zsámbéki Gábor egy-egy helyzetben. Egyet azonban biztosan nem gondoltam akkor: hogy a vezetés ilyen magányos műfaj.

Mitől magányos? Hiszen Vidákovics Szlávennel közösen pályázott, aki a színház művészeti vezetője.

Természetesen művészeti kérdésekben közösen döntünk, de ez a munkakör óriási felelősséggel jár a művészeti kérdéseken túl is. A színházvezetés nem csak művészeti munka, hanem szervezés és logisztika is. Percenként kell döntéseket hozni, gondolok itt a szereposztásokra, a műsorrendre, a próbarendre vagy akár a megszorító intézkedésekre, és nyilvánvaló, hogy vannak olyan döntések, amik nem mindenkit érintenek jól. Pedig ezek a döntések azért születnek, hogy az előadások minőségét és a színház sikerességét szolgálják. Egy csavargyárhoz képest egy művészeti intézményben sokkal nagyobb szerepet kap az érzékenység és az individuum, hiszen itt az idegrendszerünkkel, az érzéseinkkel dolgozunk. Törekszem arra, hogy minden kollégám megfelelő feladatot kapjon, de lehetetlen küldetés mindenki vágyát teljesíteni. Minden művésznek van elképzelése a színházról, a saját pályájáról, ami nem mindig egyezik a színház vezetésével. Az érzékenységemet gyakran felül kell írnia a racionális gondolkozásnak.

Egy igazgatónak nem csak a kollégák, hanem a közönség igényeit is ki kell elégítenie.

A pécsi színháznak fantasztikus közönsége van. A pályázatom egyik fő motívuma is az volt, hogy jól ismerem a pécsi közönséget. Az érzékenységünket irántuk sem szabad elveszteni, tudnunk és éreznünk kell, mire kíváncsiak. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig biztosra megyünk, és csak musicaleket játszunk, hiszen tartanunk kell az úgynevezett népszínházi vonalat is. Nekünk minden műfajban otthon kell lennünk, a repertoárunkban van operett, dráma, gyerekelőadás, bohózat, musical, játszunk klasszikus és kortárs darabokat. Ezt a műfaji sokszínűséget pedig a legmagasabb szakmai színvonalon kell megvalósítanunk. Komoly munka a közönség érdeklődését fenntartani, és nagyon könnyű elveszíteni.

Bizonyára komoly munka 2023-ban színházat vezetni gazdaságilag is.

A Pécsi Nemzeti Színház működését tekintve olyan, mint egy cég vagy egy nagyüzem. Azonban mi állami és önkormányzati támogatásból gazdálkodunk. Nem titok, hogy mint oly sok hasonló intézmény, jelen pillanatban mi is nagyon komoly gondokkal küszködünk gazdasági téren. Egyrészt az a támogatási összeg, amit tavaly kaptunk, idén már sokkal kevesebbet ér, másrészt a nézők is ugyanúgy küzdenek az inflációval, a rezsiárakkal, mint mi. Egy a fontos, hogy a mi nehézségeinkből a nézőtéren ne vegyenek észre semmit. Nekünk most tényleg el kell varázsolni őket, hogy legalább abban a három órában, amíg nálunk vannak, megfeledkezzenek a saját problémáikról. Érezzék jól magukat, és felejthetetlen színházi élményekkel távozzanak.

Az előirányzott támogatásokon kívül van még bármilyen bevételük?

Tavaly a minisztériumi pályázatokon sikerült plusztámogatást elnyernünk, idén még nem születtek meg a döntések. Természetesen van még a jegybevétel, és bár nagyon szép házakkal megyünk, mert átlag kilencvenöt százalékos a látogatottságunk, ez mindenre nem lenne elegendő. Nyilván mindent megteszünk, hogy pluszforrásokat találjunk.

Mire költik a legtöbbet?

A színházi produkciók között a zenés előadásokra. Ez nagyon költségigényes műfaj, a produkciós költsége sokszorosa egy kamaradarabénak. Sokkal jobban igényli a gazdagabb látványt, a nagyobb díszletet. A sok szereplő miatt a jelmezek előállítása is jelentős pénzösszeget igényel. Erre jönnek még a jogdíjak is. Zenés előadás nélkül azonban nem telhet el egy évad sem. A pécsi közönség minden évben nagyon várja ezeket a produkciókat. Idén a Chicago musicalre költöttük a legtöbbet, de megérte. Óriási siker lett, minden este „szétverték” a házat. Budapestről is eljöttek megnézni, és nem győzték dicsérni. Ez nagy dolog, ugyanis a fővárosból eljutni Pécsre nagyon macerás.

Egy ekkora művészi siker lehet gazdaságilag is siker?

A Pécsi Nemzeti Színház egy Nonprofit Kft., aminek nem a nyereség az elsődleges célja. Ezen a produkción művészi értelemben többet nyerünk, mint gazdaságilag. Ilyenkor nyilván felmerül bennem, hogy de jó lenne, ha annyi nézőt meg tudnánk itt a környéken szólítani, mint a fővárosban. Akkor nem kellene egy sikeres produkciót azért levenni a műsorról, mert elfogytak a nézők. Mi soha nem tudunk többszázas szériát játszani, még a legsikeresebb előadásokból sem, mert a néző mindig újdonságra vágyik, és itt ennek az egy színháznak kell kielégítenie az igényeket. Ezért szinte lehetetlen küldetés hatalmas megtérülést elvárni. Ha nullára kijövünk, nekünk már az is jó. Természetesen ilyen gazdasági körülmények között extrán figyelünk arra, hogy lehetőség szerint ne kerüljünk mínuszba, és ebben sokat segít, hogy az ilyen sikeres produkciók bevételei kompenzálják a kísérletezőbb, művészibb előadások esetleges deficitjeit.

Egy kísérletező előadás sosem lehet nyereséges?

Egy budapesti tematizált színháznál biztosan, egy vidéki teátrumban, az előbb említett működési sajátosságok miatt, nem nagyon. De ettől függetlenül szükséges ilyen előadásokat is műsorra tűznünk, kell, hogy játsszunk kortárs előadásokat, és a kísérletezésnek is teret kell engedni. Fontos, hogy legyenek olyan produkciók, ahol kiléphetünk a komfortzónánkból. Ez kötelességünk is, hiszen a fenntartó elvárja az évadonkénti kétszáznyolcvan előadást, a minimum nyolcvanezer nézőt és legalább egy kortárs magyar dráma műsorra tűzését. Mivel mi nagyon jól ismerjük a közönségünket, elég nagy valószínűséggel be tudjuk lőni, hogy mi az, aminek nagy sikere lesz, és mi az, ami kisebb érdeklődésre tart majd számot, esteleg nem is lesz nagy közönségsikere, azonban a társulat és a színház szempontjából óriási hozzáadott művészi értékkel bír majd. A feladat az, hogy ezeket az arányokat jól találjuk el.

Helyi cégek támogatják a színházat?

Van egy-két kisebb szponzorunk, de a nagyobb mecenatúra nem jellemző. A legnagyobb támogatóink a bérleteseink. Nagy becsben tartjuk őket, kiemelt figyelmet fordítunk rájuk. Nem csak azért, mert évek vagy évtizedek óta hűségesek a színházhoz, hanem azért is, mert gazdaságilag is ez az érdekünk. Nálunk tizenkét bérlet van, és ez azért fontos, mert így tizenkét teltházas előadással biztosan számolhatunk. Ez biztos tizenkét előadást jelent olyan művészi produkcióknál is, amit szabad jegyértékesítés mellett biztosan nem tudnánk eljátszani ennyiszer. Minden évad elején átadunk egy ajándék bérletet a leghűségesebb nézőnknek. A következőt egy olyan úr kapja majd, akinek 1961 óta van bérlete a Pécsi Nemzeti Színházban.

A jövő évadra milyen bemutatókkal készülnek?

A jövő évad bemutatóit még nem hirdettük ki, ugyanis most sokkal nehezebb tervezni, mint az úgynevezett békeidőkben, amikor egy színházcsinálónak csak az volt a gondja, hogy ki rendezzen, ki játssza, mikor legyen a premier. Most már az is gond, hogy mindezt miből. De százszor is újratervezünk, ha kell, mert a nehézségekért mindannyiunkat kárpótol a folyamatos telt ház, a tapsok, amiket esténként kapunk, az ujjongások, a bravózások. Van nálunk egy nagy népszerűségnek örvendő sorozat, a színháznak van egy csodálatos erkélye, ahol rendszeresen tartunk erkélykoncerteket. A jövő évadot azon az erkélyen fogom kihirdetni. Egy biztos: ugyanolyan szeretettel és izgalmas produkciókkal várjuk a közönséget, mint amilyeneket ettől a csodálatos társulattól már megszokhatott.

forrás: artisbusiness.hu