Hazám, hazám

A Katona József drámájából készült Erkel opera olyan kérdéseket feszeget, amelyek sok szempontból időtállóak, és a 21. században is ugyanúgy helyük van a színpadon, mint 1861-ben az ősbemutató idején.

Bánk bán hübrisze abban áll, hogy az egész ország terhét a hátán cipeli, annak gondjaival foglalkozik, miközben családja szépen lassan kicsúszik a kezéből: a nagy világ és a kicsi család problémáinak kontrasztja emészti fel.

Két világ között őrlődik, próbál mindkettő felé megfelelni, de mindkét oldalon kudarcot vall és összeomlik. Emellett szemben áll a magyarok és a merániak világa, amely a térben egy állandó pulzálással lesz jelen, és ebben a pulzálásban szakad cafatjaira az ország. Nietzsche szerint „Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék”. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Bánk bán karaktere, aki először meg akarja óvni Gertrudist a felkelőktől Endre kérésének megfelelően, de végül ő veszi életét.

Végül nem tud megfelelni a király által rábízott feladatoknak, és a feleségét is örökre elveszti. Érdemes-e a kötelesség oltárán mindent beáldozni, azokért, akik valódi boldogságunkat adják? Az Isten-Haza-Család szentháromságban, hogy lehet úgy mozogni, hogy mindháromnak eleget tudjunk tenni? Végül rá kell jönnünk, hogy bármi is történik a nagyvilágban, férfiként elsődleges feladatunk a saját világunkra, vagyis a családunkra vigyázni.

Fejes Szabolcs

Hangfelvételről közreműködik: Németh János
Közreműködik a Pécsi Szimfonietta és a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara