Rokonok

A történet főhőse Kopjáss István, akit egyik pillanatról a másikra megválasztanak Zsarátnok főügyészének, és a maga módján tisztességes ember nagy reményekkel vág neki új munkájának, hogy átlátható rendszert alakítson ki. A pozícióba kerülés pillanatnyi mámorát azonban hamarosan megkeserítik az egyre másra felbukkanó, markukat tartó rokonok, és az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a „kéz kezet mos” elven működő kapcsolatok kibogozhatatlan szövedéke. Kopjáss felesége, Lina az egyetlen, aki egyre csak óvatosságra inti férjét. De hosszú ideig úgy látszik, nincs igaza...

A regény az 1929-es nagy gazdasági válság évében íródott, s ahogy Móricz Zsigmond 1932-ben regénye kapcsán egy helyütt nyilatkozik: „Magyarország a rokonság és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik, vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul”.

A móriczi kemény ítélet alóli felmentés igénye nélkül állíthatjuk ugyanakkor, hogyha a vagyonosodás vágya nem egyidős az emberrel, akkor az ősközösség nem bomlott volna fel soha. Szakonyi Károly drámája pont erre épít, hogy politikai rendszerektől független, mindent átvészelő ügyeskedőkről rántsa le a leplet.

Legutóbb 1995-ben mutattuk be Szakonyi darabját Pécsett. A téma, a kibontakozó tragikus sorsok alig 30 év elteltével sem tudnak kevéssé megrendítően hatni. A Kopjássokat ugyanis bedarálja minden rendszer. A darabban éppúgy, akár a regény megírása óta eltelt közel száz évben.